Hogy a 19. és 20. században Amerikába kivándorolt Magyarok és magukat Magyarnak mondók mennyit tettek a Világért a tudományok és művészetek területén, azzal mindenki tisztában van, elég csak Bartók Bélára vagy Teller Edére gondolni. Azt azonban már sokkal kevesebben tudják, hogy mit tettek azok az őseink, akik ugyanezen, az Atlanti óceánon átvezető utat egy évezreddel korábban tették meg!

Talán az Olvasók már nem is csodálkoznak ezen: az európaiak közül mi, Magyarok az elsők között voltunk, akik az Újvilág földjére léptek. A teljes igazság kedvéért persze hozzá kell tenni, hogy nem mi voltunk az egyetlenek: a korrupt, romlott keresztény Nyugattal hozzánk hasonlóan harcot viselő vikingek voltak ebben segítségünkre. A két különböző származású, de Istentől rendelt sorsában azonos nép megtalálta egymással a kapcsolatot a véráztatta Európa első millenniumának idején.

Erre utal többek között az is, hogy az ősi Magyar népdal, amit mi „Kis kece lányom” címen ismerünk, Izlandon is jól ismert és szeretett költemény.

De a vikingek sagái is megemlékeznek a Magyarokról, az egyik például azt meséli el, miként vetődött el a vikingek egy hajója az Újvilágba, a fedélzeten egy Magyar vitézzel, aki a helyi vadszőlőből megtanította társait a bor készítésére!

Joggal feltételezhetjük, hogy ez az utazás egyáltalán nem volt véletlen, ahogyan az sem, hogy egy Magyar is a hajón tartózkodott: minden egy egységes, nagy terv része volt, amiben a Magyarság szíriuszi rokonaival, az észak-amerikai Indiánokkal kívánta felvenni a kapcsolatot. Ám a két tisztavérű, íjfeszítő nép újbóli kapcsolatfelvétele sajnos nem lehetett sikeres. Fogadott szövetségeseink, a vikingek mégiscsak más fajból származtak, így sokkal fogékonyabbak voltak a gonosz erőkkel szemben: hamarosan viszály támadt közöttük és Indián testvéreink között, amiből ugyan – szinte értelemszerűen – a vikingek kerültek ki vesztesen, ugyanakkor ez azzal járt, hogy megszűnt a minket összekötő kapocs is.

A két íjfeszítő testvérnép ugyan elszakadt egymástól, de jól látható, hogy az iszonyatos ellenségesség és minket körülvevő utálat ellenére is mindkét népcsoport fennmaradt, s az új világkorszakban erősebbé válik, mint valaha.