Gyermekkoromban a híradásokban rengeteget lehetett hallani a világon itt-ott felbukkanó gabonakörökről. Őszinte csodálója voltam ezeknek a tökéletesen kivitelezett mértani formáknak, melyek az életet jelentő gabonatáblákon formálódtak meg. Sajnos mostanában már nem hallok ilyesmi hírekről. A nagyvilágban itt-ott megjelenik egy-egy, de erről már senki sem beszél. Nem véletlenül. A média és a háttérhatalom próbálja elködösíteni, mik is ezek a precízen kivitelezett, már-már művészeti alkotások. Magyarországon az 1900-as évekig nem volt meglepő, ha valakinek a birtokán megjelent egy ilyen jel. Ők még tudták azt, amit a hatalom már takargat a szemünk elől: ezek őseink titkos üzenetei a távoli Szíriuszról. Aztán az első világháború és Trianon után ezek a jelek az országunkban megritkultak, de a nagyvilágban egyre több helyen megjelentek. Azokban az országokban, ahová Magyarok menekültek. Őseink a menekülő Magyarságról sem feledkeztek meg.

Gabonakör a Hortobágyon 1975

Aztán az 1980-as évektől ezek a jelek teljesen megszűntek hazánkban. Éppen abban az időben, mikor elindultak az első chemtrail repülők.  Bár szoros összefüggés még nincs bizonyítva, de nem lehet véletlen a légterünk állandó szennyezése és a gabonakörök egyidejű eltűnése. Több mint valószínű, hogy az őseinkkel összekötő utolsó fizikálisan észlelhető, állandó kapcsolatot így akarták teljesen elvágni.

Vajon az eltűnő gabonakörök a véletlen műve lenne?

És, hogy miért? Ez egyértelmű. A félelem az ok. A félelem attól, hogy a Magyar nép hozzájut a tudáshoz, mely még mindig ott van minden Magyar emberben a tudatunk alatt. A háttérhatalom fél, hogy ha a Magyarok felelevenítik ezt a tudást, felnyitják az emberiség szemét. Fél attól, hogy az eddig stabil lábakon álló rendszere meginog, és romba dől.  Ne hagyjuk, hogy ezt a tudást végleg elvegyék tőlünk. A cionista bűnözők teljesen el akarják szakítani a Magyarságot a tudástól és erőtől, melyet őseink jelentenek. ( Gondoljunk csak arra, hogy a rovásírás már nem a hivatalos írásforma hazánkban.)  Keressétek a gabonaköröket, hisz a válaszok azokban rejlenek.

Hogy a 19. és 20. században Amerikába kivándorolt Magyarok és magukat Magyarnak mondók mennyit tettek a Világért a tudományok és művészetek területén, azzal mindenki tisztában van, elég csak Bartók Bélára vagy Teller Edére gondolni. Azt azonban már sokkal kevesebben tudják, hogy mit tettek azok az őseink, akik ugyanezen, az Atlanti óceánon átvezető utat egy évezreddel korábban tették meg!

Talán az Olvasók már nem is csodálkoznak ezen: az európaiak közül mi, Magyarok az elsők között voltunk, akik az Újvilág földjére léptek. A teljes igazság kedvéért persze hozzá kell tenni, hogy nem mi voltunk az egyetlenek: a korrupt, romlott keresztény Nyugattal hozzánk hasonlóan harcot viselő vikingek voltak ebben segítségünkre. A két különböző származású, de Istentől rendelt sorsában azonos nép megtalálta egymással a kapcsolatot a véráztatta Európa első millenniumának idején.

Erre utal többek között az is, hogy az ősi Magyar népdal, amit mi „Kis kece lányom” címen ismerünk, Izlandon is jól ismert és szeretett költemény.

De a vikingek sagái is megemlékeznek a Magyarokról, az egyik például azt meséli el, miként vetődött el a vikingek egy hajója az Újvilágba, a fedélzeten egy Magyar vitézzel, aki a helyi vadszőlőből megtanította társait a bor készítésére!

Joggal feltételezhetjük, hogy ez az utazás egyáltalán nem volt véletlen, ahogyan az sem, hogy egy Magyar is a hajón tartózkodott: minden egy egységes, nagy terv része volt, amiben a Magyarság szíriuszi rokonaival, az észak-amerikai Indiánokkal kívánta felvenni a kapcsolatot. Ám a két tisztavérű, íjfeszítő nép újbóli kapcsolatfelvétele sajnos nem lehetett sikeres. Fogadott szövetségeseink, a vikingek mégiscsak más fajból származtak, így sokkal fogékonyabbak voltak a gonosz erőkkel szemben: hamarosan viszály támadt közöttük és Indián testvéreink között, amiből ugyan – szinte értelemszerűen – a vikingek kerültek ki vesztesen, ugyanakkor ez azzal járt, hogy megszűnt a minket összekötő kapocs is.

A két íjfeszítő testvérnép ugyan elszakadt egymástól, de jól látható, hogy az iszonyatos ellenségesség és minket körülvevő utálat ellenére is mindkét népcsoport fennmaradt, s az új világkorszakban erősebbé válik, mint valaha.

Amikor az iskolában a történelemórákon sorra kerül a magyarság őstörténete és a honfoglalás, a valóságból szinte soha, semmit nem adnak közre, és nem csak őseink, a Hunok vagy a Szkíták szerepe kapcsán, hanem méltatlanul elfeledik a Tündéreket is!

Márpedig aki komolyan akar foglalkozni a Magyarság történetével, tisztában kell legyen annak kevésbé ismert, titkolt, elhallgatott részleteivel is. Bizonyos, hogy sokan találkoztak már az olvasók közül azzal, hogy Erdély másik neve – már igen korán, az 1600-as években – Tündérország. Sokan úgy vélik, ezt a címet a fejedelemség csak akkori ragyogásával, békéjével és korábban nem látott gazdagságával érdemelte ki: az erdélyi várak épen és sértetlenül, festett tornyokkal, mázas cserepekkel valóságos tündérkastélyként uralkodtak a fenyőkkel benőtt bércek felett.

Azt már sokkal kevesebben tudják, hogy nem csak Erdély volt a Tündérek országa. Számos népmesében találkozunk az Attila idejében élt Tarnó tündérkirállyal a Mátra völgyeiben, vagy a Dunában aranyport hagyó Tündér Ilonával, aki a Csallóközben vezette ragyogó, kincsekkel teli udvartartását. Ennek tudatában viszont már biztosak lehetünk afelől, hogy Erdély sem csak a fejedelmek gazdagságával érdemelte ki a Tündérország jelzőt.

Dicső örökség ez, amit méltatlanul elfeledünk! A Magyarok tündérei nem olyan gaz, alávaló, gyilkos és rosszindulatú lények, mint amilyenekkel a Grimm-mesékben találkozunk: szívük tiszta jóság, kezük az aranyat inkább osztja, mintsem elveszi, és ne feledjük azt sem, hogy a mindig igazat szóló népmesék szerint ők segítettek Attilának, amikor visszanyerte Kárpát-hazát az idegenektől!

De szerepük a Magyarság történetében még koránt sem ért véget! Emlékezzünk csak Szent Lászlóra – aki érdekes módon éppen Erdély védőszentje -, amikor az őt üldöző besenyők elé aranyat szórt, ami azonban hamarosan kővé változott! Valójában – mint sok más, hozzá kapcsolódó, kereszténynek tartott csoda esetében – pusztán a Tündérek mágiáját gyakorolta!  A Magyarországi Tündérek varázserejéről pedig jól tudjuk, hogy tiszta és jóságos erő, olyasmi, amit könnyen azonosítottak az Istentől eredő szentséggel.

Honnan eredt a Tündérek ereje? Csupán mágiát gyakoroltak volna, vagy még emlékezetükben őrizték a Szíriuszi tudást? Akármelyik is legyen, egy biztos: ideje, hogy leszámoljunk a kommunisták átkos, nemzetromboló materializmusával és a Tündérek visszakerüljenek a Magyar történelemkönyvek lapjaira, hogy elfoglalhassák az őket megillető helyet a Magyarság őseinek sorában.

Biztos vagyok abban, hogy sokan ismerik közülünk ezt a képet, amelyen egyértelműen egy emberi arc látható a Mars bolygón. Kevesen beszélnek róla - mert néhány, tudjuk jól, milyen vezető érdeke ezt kívánja meg - de most a NASA egy volt mérnöke igazán érdekes fordulatot adott az eddig tényként kezelt történetnek. Ezt mégpedig azzal érte el, hogy a honlapján közzétette, hogy mi látható az arc másik oldalán. Be kell ismernem, bár sokat láttam - annak ellenére, hogy mennyi mindent rejtegetnek előlünk - ezen még én is meglepődtem. Az arcot ábrázoló szobor nem más, mint egy emlékarc. Az emlékarcok olyan szobrok, amelyeket egy személy iránt érzett tisztelet jeleként a személyhez köthető információval látnak el. Rengeteg formája van, de talán ez a legősibb, amit valaha találtak. Miután az archoz vissza küldtek egy felderítő robotot és földi irányítással megfordítottak a követ, különleges írást fedeztek fel annak hátulján. Mármint nekik - a cionisták által agymosott amerikaiaknak - biztosan érthetetlen volt, mivel egyértelműen rovás írással készült! Miután az egyik magyar származású mérnök észrevette és jelezte ezt, azonnal titkosították az összes újonnan beszerzett információt- természetesen felső utasításra. Az írás pedig egy ősi tudást őriz, a tudás akkori hordozójának arcával a túloldalon.

Ez pedig nem más, mint a gomolya, gömölye sajt ősi, eredeti receptje. És még mielőtt valakinek is kétségei támadnának efelől, jobb ha megjegyzi, ez Őseink egy nagyon fontos tudása. Ma már sajnos nagyon kevesen tudják- még én is alig pár hónapja kaptam meg ezt a tudást- , hogy a gomolya az egyik legősibb ételünk. Ezt a különleges és egyedülálló sajtot egyenesen a Szíriuszról hoztuk magunkkal! Miért is különleges ennyire ez a sajt? Mit tud, amit a többi nem? Tudást hordoz, mellyel Őseink tisztaságát adta. Hamarosan erről bővebben is írok.

Őrizd a tudást, Oszd meg a tudást Testvéreiddel és Élj Igaz Magyar Életet!

Eme szerény kis blog (milyen helytelen, hogy egy idegen szó már annyira bevette magát édes-ékes anyanyelvünkbe, hogy Magyar megfelelője sincs!) célja, hogy átadja azt a tudást és értékrendet, amit ezekben a bajokkal és gondokkal terhelt, vérzivataros, nemzetünk felé mindenfelől, úgy kívül mint belül vésszel tornyosuló esztendőkben és korokban minden igaz Magyarnak tudnia, hinnie és vallania kell!

Előre is sok kellemes pillanatot és elmélyült merengést kívánunk minden kedves Olvasónknak!

Áldás!